Bodzaviráglé
Elkészítése: Szedjünk le 5–6 fej tenyérnyi méretű fehér bodzavirágot. Ügyeljünk arra, hogy akkor gyűjtsük, amikor a legtöbb sárga virágpor van rajta, mert ez adja az ivólé sajátos muskotályos ízét és illatát. A virágfürtöket tördeljük le a közös szárról, majd egy tésztaszűrőben hideg vízzel alaposan mossuk át. A megtisztított virágot tegyük egy 3 literes üvegbe, és öntsünk rá 2,5 liter előzőleg felforralt, és langyosra hűlt vizet. Keverjünk bele 20 dg mézet és 1 dl citromlevet, majd lefedve állítsuk az üveget hűvös helyre. 2–3 napig áztassuk úgy, hogy naponta legalább egyszer keverjük át. Végül szűrjük le, és töltsük palackokba.
Ez a rendkívül finom és érelmeszesedés ellen is hatásos ital hűtőszekrényben kb. 1 hétig, légmentesen lezárva pedig max. 2 hétig tartható el. A bodzavirágból készült ivólevet a dzsemeknél leírt módon hosszabb időre is tartósíthatjuk. Ebben az esetben számolnunk kell azzal, hogy a felforralás következtében az ivólé C– vitamin–tartalma jelentős mértékben csökkenni fog. Ez azonban elkerülhető, ha nem ivólevet, hanem szörpöt készítünk a bodzavirágból, és lefagyasztjuk. Szörpkészítés esetén azonos mennyiségű vízhez — egy 5 literes üvegben — ötször annyi nyersanyagot adjunk. Ez a sűrű lé egyébként magas méztartalma következtében az egycsillagos hűtőszekrény mélyhűtő-terében még nem fagy meg. Normál hűtőtérben a szörp idényjellegű fogyasztás esetén sem tárolható, mert magas növényianyag–tartalma miatt 1–2 nap után erjedésnek indul. Fogyasztáskor négyszeres mennyiségű, szobahőmérsékletű ásványvízzel hígítsuk.
Amennyiben nincs fagyasztószekrényünk, és kénytelenek vagyunk tartósítószert alkalmazni, feltétlenül kerüljük a szalicilsav használatát. Helyette keverjünk az áztatóvízbe literenként 0,1 dg (1 csapott mokkáskanál) nátriumbenzoátot, és a palackokat hőkezelés nélkül zárjuk le. Ha a benzolsavat mindjárt az elején hozzákeverjük a vízhez, akkor 5–6 napig is áztathatjuk, így még áthatóbb íze lesz a szörpnek. Mellékesen megjegyezve létezik egy még kevésbé ártalmas tartósítószer, a káliumszorbát, amelyet egyelőre csak az ipar használ, kereskedelmi forgalomban nem kapható.
Megjegyzés: A bodza a gyomnövényekhez hasonlóan nem igényel telepítést, vidéken nagyon sok helyen vadon nő. Városokban, a parkokban, és a közeli ligetszerű erdőkben keressük. Az utak, vasutak mentén vagy a vegyi üzemek közelében található bokrokról az erős szennyeződés miatt ne gyűjtsünk virágot. Nálunk a bodzavirág optimális szedési ideje május vége. Mellesleg nyár végén a bodza fekete bogyójából idegzsába, köszvény és hurutos megbetegedések elleni gyógylekvár készíthető, a dzsemeknél leírt módon. Vigyázzunk azonban arra, hogy mind szörp, mind lekvár készítésére csak a fűrészelt levelű fekete bodza termése használható, az egyszál vesszőről kifejlődő kihegyezett levelű gyalogbodza termése enyhén mérgező. Ha jelentősebb mennyiségű bodzavirághoz jutunk, akkor a maradékot a csalánlevélhez hasonlóan meg is száríthatjuk. A szárukról lecsipkedett virágokból télen igen hatékony teát főzhetünk nátha és köhögés ellen. A fenti módon finom és illatos ivólé valamint szörp készíthető a nemes rózsák szirmából is. 1 fej bodzavirágnak 2 kinyílott rózsabimbó felel meg. A lehetőleg bordó színű permetmentes rózsaszirmot tavasszal vagy ősszel szerezzük be, mert a nyári melegben csökken a rózsa illóolaj és nedvességtartalma.
Csipkebogyóíz
Elkészítése: Október végén a vadrózsa teljesen érett, dércsípte, de még nem puha termését ollóval tisztítsuk meg a szárától, valamint a csumájától, és mosás után deszkán, egy éles késsel hosszában vágjuk ketté. Utána késsel kaparjuk ki belőle a szőrös magvas belső részt, majd a visszamaradt héjat erős vízsugár alatt mossuk meg újra. Öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje, és közepes lángon, lefedve főzzük puhára. A leégés elkerülése érdekében gyakran keverjük meg, vagy tegyünk alá lángterelőt. Végül törjük át szitán, majd tegyük egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasba, és a Meggydzsemnél leírt módon forraljuk pár percig. Ha túl sok massza maradt vissza, ne dobjuk el. Engedjük fel ismét vízzel, főzzük tovább, és újra törjük át. Lényegesen gyorsabb a Csipkebogyódzsem készítése. Itt a puhára főtt gyümölcshúst elegendő turmixgépben néhányszor megforgatni, hogy felaprózódjon. Ez a meggydzsemhez hasonló állagú változat nemcsak kiadósabb a lekvárnál, hanem vitaminokban is gazdagabb. Ebben az esetben azonban ügyeljünk arra, hogy a gyümölcshúsba nem kerülhet egyetlen szem mag sem. Literenként 20 dg mézzel édesítsük. Ennek a rendkívül ízletes gyümölcsnek a feldolgozási módja meglehetősen fáradságos, de csak így szabadulhatunk meg maradéktalanul az apró szőröktől. Sokan ugyanis azért nem kedvelik ezt a magas C– vitamin tartalmú gyógy-lekvárt, mert ezek a torokirritáló szőrök még szitán áttörve is benne maradnak a pépben. A bogyókat bőrkesztyűben szedjük, hogy a tövisek ne szurkálják össze a kezünket. Az sem árt, ha viszünk magunkkal egy köpenyt is, mert a belénk akadó tüskék igencsak megtépázhatják a pulóverünket vagy a kabátunkat. Hasonló módon kell feldolgozni az almarózsa termését, amely csak annyiban tér el a csipkebogyótól, hogy valamivel nagyobb méretű.
Narancsdzsem
Elkészítése: A kívánt mennyiségű lehetőleg Jaffa narancsot és negyedannyi vékony héjú citromot meleg vízben, tiszta körömkefével alaposan mossunk meg. A legkülső sárga héját leheletvékonyan reszeljük le, majd tisztítsuk meg, és válasszuk szét gerezdekre mindkét gyümölcsöt. Az egyes gerezdeket vágjuk 4–5 darabra, és közben szedjük ki belőlük a magokat is. Ezután adjuk hozzá a reszelt héjat, és egy ismert űrtartalmú, zománcozott fazékban a Meggydzsemnél leírt módon főzzük kb. 15 percig. Az édesítéshez literenként 40 dg mézet használjunk. Ugyanezen a módon érett grépfrútból is készíthetünk finom dzsemet. Citrom helyett negyedannyi narancsot adjunk hozzá, és 50 dg mézzel édesítsük. Ha az egyes gerezdek hártyáit is lefejtjük, akkor a citrusfélékre jellemző keserű íz maradékától is megszabadulhatunk. Az ily módon készített dzsemet csak 10 percig főzzük, az édesítéshez pedig elegendő literenként 30 dg, illetve Grépfrút-dzsem esetén 40 dg méz is. A lefejtett hártyát és a magvakat ne dobjuk el, hanem töltsük egy fehér tüllből készült zacskóba, és az edény füléhez kötve főzzük bele a dzsembe. A citrusféléknél ugyanis az egyes gerezdek közötti hártyában és a magvakban található a gyümölcs pektintartalmának túlnyomó része, ha ezt nem főzzük ki belőle, akkor adalékanyagok nélkül nehezen fog besűrűsödni. A zacskót a méz hozzáadása előtt távolítsuk el a dzsemből, de előtte nyomkodjuk ki a benne levő levet.
A fentiekhez hasonló módon készül a Citromdzsem is, esetleg 1–1 darab naranccsal vagy grépfrúttal ízesítve. Sokan nem reszelik le a citrom héját, hanem lehántás után vékony szeletekre vágják, és az egészet hozzáadják a dzsemhez. A normál citromdzsem édesítéséhez literenként 60 dg illetve a hártya lefejtése esetén 50 dg mézet használjunk. A héjastól készült kesernyés változathoz ennél többre van szükség. A pontos mennyiséget kóstolás útján állapítsuk meg.
Mézes dió
Elkészítése: A friss dióbélről a barna hártyát is lehúzzuk, és az így megtisztított gerezdeket kisebb üvegekbe rakjuk. Annyi hígítás nélküli mézet öntünk rá, amennyi jól ellepi, lekötjük, és a víz forrásától számított 10 percig gőzöljük.
Szőlődzsem
Elkészítése: A kívánt mennyiségű, vastag héjú szőlőt mosás után szemezzük le, és az átválogatott szemekből nyomkodjuk ki a kocsonyát, a héját pedig tegyük félre. Utána öntsük a gyümölcspépet egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasba, és közepes lángon, lefedve, forraljuk legalább 10 percig, majd ezt a szétesett, magvas masszát a Ribizlidzsemnél leírt módon törjük át szitán. Ehhez a mag nélküli kocsonyához adjuk hozzá a szőlő héját, és állandó kevergetés mellett a Meggydzsemnél leírtak szerint min. 25 percig sűrítsük. Az édesítéshez literenként 10 dg mézet használjunk. A hazai fajták közül az otelló szőlőből készíthető a legfinomabb dzsem. Ügyeljünk arra, hogy ez a direkt termő szőlőfajta szinte eltávolíthatatlan foltot hagy a ruhán, ezért a feldolgozásnál viseljünk kötényt.
Szilva nyersen, gombócba
Elkészítése: A teljesen hibátlan, érett, de nem puha szilvákat jól megmossuk, és olyan nagyságú üvegbe rakjuk, amely egyszeri felhasználásra elég (többnyire fél literes). Az üvegeket teletöltjük hideg vízzel - így mérjük meg, hogy mennyi lére lesz szükségünk -, majd a vizet leöntjük, és literenként egy kávéskanál benzoesavas nátriumot keverünk el benne. Ezt visszaöntjük a szilvára úgy, hogy azt ellepje, lekötjük és hűvös, száraz helyre tesszük. Gőzölni nem kell.
